Mostanában sokat tűnődöm azon, vajon kit nevezünk az Igazinak, a nagy Ő-nek, és miben áll az Ő igazisága? Azt persze nem tudom megfejteni, hogy a férfiak esetében ez hogyan is működik. Viszont a hozzám hasonló fiatal nők, akik még tele vannak reménnyel, vágyakozással, álmokkal, azonban túljutottak nem egy csalódáson is, valószínűleg osztják az elképzelésemet.
Segítség! Magányos királylány keresi hercegét! A keresett ifjú paraméterei: kedves, figyelmes, udvarias, okos, szellemes, őszinte, becsületes, bátor, igényes, jól kijön a szüleiddel, mivel stílusa lehengerlő mindenki számára, mindenben egyetért veled, a barátnőidet pedig eszi miatta az irigység. Ne feledkezzünk meg a külsőről sem: jóképű, lehetőleg 180 cm-nél magasabb, sportos testalkatú, erős (ami elengedhetetlen a találkozásokkor, mikor a magasba emel és legalább háromszor megpördít a levegőben), jól fésült, nem túl szőrös, de nem is túl csupasz, ízlés szerint kék vagy zöld szem/szőke haj, illetve barna szem/barna haj, makulátlan mosoly, göndör fürtjeibe pedig tépjen a szél, miközben feléd lovagol vörös rózsát tartva fogai között, majd felkér táncolni a naplementében (természetesen kifogástalanul tangózik). Az ágyban egyszerűen nincs párja, ha akarod vad és szenvedélyes, vagy finom és gyengéd. A szülei és a haverjai jó fejek, övé a fele királyság, és ami a legfontosabb, halálosan szerelmes beléd!
Szegény királylány valószínű, hogy vénlányként fogsz meghalni, ugyanis amennyiben ezek a tökéletes férfi ismérvei, úgy a tökéletes férfi nem létezik. Persze ugyanúgy az eszményi nő sem (a férfiak megnyugtatására). Azt ajánlom, próbálj megtalálni választottadban a fenti tulajdonságok közül hármat, mert azzal már jól jársz.
Felmerül a kérdés, hogy az Igazi csakis pozitív tulajdonságokkal rendelkező, kifogástalan mintapéldány lehet? Gondolkozzunk kicsit, mi lányok talán tökéletesek vagyunk? A legnagyobb probléma, hogy ha azok akarunk lenni, sajnos rossz fajba születtünk. Közhely következik: az ember hibázik.
Egy kapcsolat minősége talán abban áll, hogy hogyan viszonyul a két fél egymás hibáihoz. És persze ne hagyjuk ki a szerelem érzését sem, amely rendelkezik egy bizonyos igencsak idegesítő vonással, mégpedig, hogy nem engedi meglátni, illetve szépnek láttatja azt is, ami talán mégsem annyira az. Ezzel mindannyian tisztában vagyunk, csupán azért ejtettem szót róla, hogy érthető legyen a következő kijelentésem, tudniillik úgy gondolom, hogy az, aki csak szerelemből választ párt az idő múlásával nem feltétlenül fog jól járni. A szerelem elmúlik, a legjobb esetben is szeretetté alakul át. Viszont, ha oszlik a köd előbújnak azok a bizonyos nem kívánatos tulajdonságok is, melyek létezéséről addig nem is sejtettünk.. Ismerős? Biztos vagyok benne. Nem azt mondom, hogy zárjuk ki az érzelmeket és csakis tiszta fejjel, racionális szempontok alapján döntsünk. Csupán arra szeretnék rávilágítani, hogy ez sem árt. Attól, hogy szerelmesek vagyunk valakibe, még megpróbálhatjuk megítélni, hogy milyen ember.
Az életkoromból adódóan nem nevezhetem magam vén rókának kapcsolatok terén, de van már tapasztalatom, amire hagyatkozhatok. És történt már velem olyan, hogy egy fájdalmas szakítás után végiggondoltam, hogy mi vezethetett odáig, nem egyszer jutottam arra a megállapításra, hogy ezernyi jel utalt arra, hogy nem a nagy Ő az, a mocskot persze folyamatosan a szőnyeg alá söpörtem, aztán mikor a szerelem tovalibbent, kis híján belefulladtam a felgyülemlett szemétbe.
Egyszer azt hallottam, hogy minden emberben csupán egy fél lélek lakozik, és szüntelenül arra vágyunk, hogy megleljük a másik felét, amely valahol ott van a világban. Lehet naivság a részemről, de ebben még mindig hiszek. Talán csak azért mert olyan melengető maga a gondolat, hogy nem vagyunk egyedül, valahol van egy valaki, aki tökéletesen kiegészíti lényünk, és épp úgy vágyik ránk, ahogy mi őrá. Szóval én így képzelem el az Igazit. Ennél pontosabban nem tudom leírni, nem vagyok képes szavakba önteni, ezzel a történettel tudom csupán megfogalmazni. Létezése tehát pont annyira valóságos, mint a róla alkotott elképzelés.
Amennyiben esetleg igaz is lenne a feltételezés, mennyi az esélye, hogy pont belebotlunk a hercegbe? Hadd ne számolgassak! Na de ne keseredjünk el ennyire! Mi lányok köztudottan tündérmese-pártiak vagyunk, szóval csak pozitívan! Hinni kell benne, akad olyan szerencsés, aki megtalálja!
Kedves fáradhatatlanul kereső királylány! A legfőbb tanácsom számodra így hangzik: Ne alkudj meg! Keress, kutass az Igazi után, amíg bírod! És ha már nem, válaszd azt, akivel a legközelebb áll egymáshoz a lelketek, akire öreg királyként is épp úgy fogsz tekinteni, mint most ifjú hercegként! Kitartás, ugyanis meg kell csókolnod pár békát, hogy megleld a herceged!
A szívünk mélyén mindannyian királylányok vagyunk. Keresésre fel! Mindent bele!
