Azt kell mondanom, sajnálom korunk férfiait. A sok hercehurcával együtt – szülés, a külsőnkre való odafigyelés, munkahely és házimunka duó – talán mégis könnyebb nőnek lenni manapság. Hiszen a mi elvárásaink a másik nemmel szemben nagyon úgy tűnik, hogy érthetetlen számukra. Ami a mi szemszögünkből csak apró figyelmesség, az számukra teljesíthetetlen küldetés, mintha legalábbis azt kérnénk, hogy agyműtétet hajtsanak végre saját magukon érzéstelenítés nélkül, egyetlen rozsdás szike segítségével, és közben maradjanak is életben. Másfelől, ha jobban belegondolok, tényleg kicsit abszurd azt feltételezni, hogy valaki képes csupán a tekintetünkből kiolvasni, mire is vágyunk. Pedig ezt szeretnénk.
Mi az alapvető probléma? Minden lány szeretné, ha a párja romantikus lenne. De tapasztalataim szerint a fiúk sajnos nincsenek tisztában a szó jelentésével, mármint azzal az aspektussal, melyet mi értünk alatta. Hányszor hallottam már, hogy jó a kapcsolat, csak lehetne kicsit romantikusabb! És ez a light változat. A lányok ezt a fogalmat piedesztálra emelik és, mint elérhetetlen vágyálomra tekintenek rá, hiszen általában nem kapják meg.
Vizsgáljuk meg a jelentését a férfi, illetve a női szótárban. Számomra olyan szavak és tettek összessége alkotja, melyek hallatán és láttán azt érzem, hogy mindennél fontosabb vagyok, amelyektől eláll a lélegzetem, megborzongok, libabőrös leszek és egy pillanatra a Mennyországban érzem magam. Félreértés ne essék mindez nem anyagiak függvénye.
A férfi szótárban a „romantika” címszó alatt sokkal egyszerűbb, mondhatni lebutított, és pont a lényegétől megfosztott magyarázat található. Konkrét és elcsépelt dolgok kapnak itt helyet, tárgyak, például egy csokor vörös rózsa, vacsorameghívás vagy a „moziban karold át” típusú utasítások. Klisé mind, a szótár ezen oldala mégis tiszta, gyűretlen, nincs rajta sem szamárfül, sem egyéb arra utaló jel, hogy túl gyakran fellapozták volna. Érthetőbben, a férfiak manapság még arra sem veszik a fáradtságot, hogy egy „betanulható”, üres gesztust tegyenek a nő felé. (A kivételnek természetesen mindig jár a tisztelet.) Néha még nekem is vannak olyan elkeseredett, komor pillanataim, hogy úgy érzem, lemondanék a „nagyravágyó” álmaimról és beérném egy szál vörös rózsával (pedig igazából nem is szeretem) csak, hogy érezzem a törődést. És bizton állíthatom, sok sorstársam van.
Megpróbálom most megkísérelni az emocionális tekintetben enyhén szólva fejletlen szócikket – mely a férfi agyban képeződik le, és ráadásul a fejletlen változat is kikopóban van – kissé felturbózni. Úgyhogy most hozzátok szólok ti, teremtés koronái! Tudom, a leleményesség és a kreativitás terén nem jeleskedtek igazán (ha a kapcsolatotokról van szó), de higgyétek el, a nő igényli, hogy lenyűgözzék, így fog felnézni rátok! Nem kell ám olyan sok követ megmozgatni egy-egy jó ötletért! Emlékeztek azokra a nyáltól csöpögő romantikus filmekre, amelyeket vasárnaponként kényszerültetek végignézni a barátnőtök többszöri kérlelésére, művigyort erőltetve az ábrázatotokra? Nyilván nem jött le, de a csajod azért sóhajtozott és szipogott olyan látványosan a legszebb jelenetek közben, mert minden lány azt szeretné, ha a látottak, vagy valami hasonló legalább egyszer az életében vele is megtörténne. Szóval, ha 0 benned a kreativitás, csupán annyi fáradtságot kell tenned, hogy ötletet merítesz a nőd kedvenc filmjeiből és máris ott a pont, csak olvass a jelekből! Megérdemli, nem igaz?
Minden egyes alkalommal elámulok, mikor szembesülnöm kell azzal, hogy egy ilyen apróság nem evidens mindenki számára. Persze akadnak olyan férfiak, akik végül rájönnek a titokra és egyből vissza is élnek vele. Belőlük lesznek a bókolás művészei, a szédítő szavak zsonglőrjei, a női szívek apró darabokra tiprói, a modernkori Casanovák (újabb tipp az ötletmerítéshez). Bár személyesen még nem volt szerencsém találkozni eggyel sem, lehet városi legenda csupán. Viszont másfelől is lehet szemlélni a kérdést.
Amint egy férfi Casanovává érik, óriási hatalomra tesz szert. Bedőlünk neki, irányíthatóvá, vakká és halálosan szerelmessé válunk egy ideába, amely minden bizonnyal csak álca, ügyes trükk, mely általában nem lehet a miénk, bármennyire vágyunk is rá. És mindezek ellenére elgondolkodtató a kérdés, hogy talán mégis megéri a szenvedést, az ürességet, melyet maga után hagy, a minden álmunkat felülmúló, romantikus pillanat, mikor végre azok lehetünk, aminek látni szeretnénk magunkat: egy csodaszép királylány, a herceg karjaiban. Mert igenis, ki vagyunk éhezve rá! Szomjazzuk, mint egy korty vizet – na jó, mint egy jófajta száraz vöröset.
Szolgáljon hát ez az írás egy fenékbe billentés, a – mondjuk úgy – férfi-kalauz egyes számú tippje gyanánt, amely remélhetőleg elgondolkodásra készteti az ellenkező nemű olvasóit (amennyiben akad ilyen).
