- Még a nyár kezdetéről -
Most, hogy végre megjött a jó idő, a szerelem is könnyebben elérhetőnek tűnik sokak számára. Hiszen meleg van, megindul az élet, kezdődik a nyári szünet, ahogy a fiúk mondani szokták: kevés ruha van a lányokon, szóval beindulnak a hormonok is. Nem beszélve arról, hogy nyáron sokkal több romantikus programot lehet szervezni, egyet érthetünk abban, hogy teljesen más élmény a csillagos eget bámulni, mint a tv-t. Nem utolsó sorban ott van a strandolás lehetősége. Vizes bikinik, csupasz férfi felsőtestek, koktélok. Úgy döntöttem hát, útra kelek, a hűvös szobám biztonságos falai közül kilátogatok a forró naptól áthevült, sör áztatta, alig fedett testek tengerébe, hogy meglessem a strandoló tömeget. Ki tudja milyen újfajta csajozós szövegeken röhöghetem halálra magam.
Egy biztos, a csapatokba verődött férfiak tekintetükkel úgy pásztázzák a környék lányait, akár a hosszú téli álomból ébredő kiéhezett grizzly-k. Persze a csajokat sem kell félteni, pont ugyan azt teszik, csak nem olyan feltűnően. Mindannyian ismerjük azt a tipikus összekuncogást, amire csak a lányok képesek, ha valami érdekeset látnak. Kihallatszik belőle minden: mindannyian ugyan arra gondolunk, szavak nélkül is értjük egymást. Ott van a hangjukban az a csipetnyi gúny, leheletnyi sejtelem és a mindent elsöprő fölényesség. A nők összesúgnak a férfiak háta mögött, és fordítva. Azt viszont soha nem tudhatod, hogy épp lenyűgözted őket vagy csak kiröhögnek. A strand bizony a mocskos fantáziák színtere.
Aztán ott a másik véglet, aki csak azért jön, hogy ússzon. Nem is értem… Mondhatnám, hogy őket valószínű várja otthon valaki, na de ne ringassuk magunkat téves álmokba, hiszen tudjuk jól, hogy még az is, aki a hűség mintapéldája, a mindent a szemnek, semmit a kéznek elve szerint gondolkodik. Kérdés, hogy ártatlan-e ez az elv? Szerintem az. Úgy gondolom manapság igen ritka az az ember, aki csak a „szemével csalja meg” a párját.
Nyár van, forróság, barnulunk a vízparton. A gúvadó szemek látványán és a gyenge flörtökön kívül semmi érdekes nem történik. Nem kell sok idő hozzá, hogy elkalandozzam saját gondolataimban. A legelején azt írtam, hogy ebben az évszakban könnyebb szerelembe esni, több lehetőség nyílik a romantikára. Az első dolog, ami eszembe jut az az eset, amit úgy ismerünk, mint egynyári kaland. Nekem még nem volt ilyenben részem, de rengeteg hasonlóról hallok minden évben (és nem csak a szupergiccses amerikai filmekből). Persze ennek megtapasztalását megkönnyíti, ha az ember nem a párjával utazik édes kettesben, hanem mondjuk szingliként a haverokkal vagy egyedül.
A lányok „romantikus dolgok” listáján - úgy hiszem - igen előkelő helyet foglal el a „találkozás egy idegennel idegenben” című bejegyzés. Varázslatos lehet, mikor úgy töltesz el együtt valakivel egy hetet, hogy szinte semmit nem tudsz róla. Nem nehezedik rád semmiféle felelősség, nem akarsz görcsösen megfelelni neki, hiszen tudod, soha többé nem találkoztok. Nem kell figyelni arra, hogy nehogy elkenődjön a szemfestéked, nem fáj a lábad a szexi magas sarkúban, hiszen a parton ismerted meg lucskos hajjal, smink nélkül és így is tetszettél neki.
Emlékszem, tavaly ősz elején számolt be az egyik közeli ismerősöm egy ilyen kalandról Horvátországból visszatérve. Kezdetben még nagyon lelkes volt, visszaigazolta a srácot a facebookon, minden este beszéltek. Aztán a chateléssel eltöltött órák percekké redukálódtak, majd udvariassági modulokká alakultak, végül pedig teljesen elfogytak. Eleinte minden beszélgetésünk tárgya a külhonban megismert adonisz volt. Részletes leírást kaptam róla külsőleg-belsőleg, akaratom ellenére tudomást szereztem az együtt töltött öt nap minden tizedmásodpercének történéseiről. Sőt akadt olyan sztori, amit kénytelen voltam többször is végighallgatni.
Nyilván, ha megesik velünk egy hasonló kaland, rögtön azt hisszük, hogy megtaláltuk az igazit. Erre az érzésre nem kicsit segítenek rá a végtelen vízfelszínen tükröződő lenyugvó nap sugarai, az este folyamán elfogyasztott italok hatása, valamint a gondtalan semmittevésből fakadó örömérzetünk. A fent említett barátnőm is bőszen állította, hogy a srác egyszerűen tökéletes, nincs hibája. Persze, hogy nincs hibája a Mihovilnak, de egy hét ismeretség után még a Jóskának, meg a Palinak sincs. Ez az, ami szép ezekben a futó kapcsolatokban, megmaradnak tökéletesnek, hiszen nincs idő arra, hogy annyira megismerjétek egymást, hogy összetűzésbe kerüljetek. Pontosan annyi az eredményük, hogy egy felejthetetlen nyaralás emlékét írják a szívünkbe, ami ott is marad örökre.
Visszatérve a realitások talajára strand-ügyileg semmi sem változott tavaly óta. A vízpart még mindig közkedvelt terep az ismerkedéshez, úgyhogy fiúk-lányok fel a fürdőrucit és irány a beach! Mindent bele!
