Már maga a szó csengése is visszataszítóan hat, legalábbis számomra. Pletyka. Úgy hangzik, mintha köpnénk egyet a padlóra. Nem hangutánzó szó, mégis érzékelteti a mögötte rejlő tartalmat; sikamlós, gusztustalan, visszataszító. Általában a fele sem igaz, már akkor sem, mikor útjára indul. Nem beszélve arról, hogy annyiféle színezetet kap, és jelentéstartalmat vesz magára, ahány emberen keresztülmegy.
Persze pletykál mindenki, de fontos, hogy különbséget tegyünk ártatlan és rosszindulatú pletyka között. Mi például a volt egyetemi csoporttársaimmal a mai napig, előszeretettel ülünk össze időről-időre egy italra, egy kis beszélgetésre. Ezen jeles alkalmakkor az első számú téma, mindig az a személy, aki valamilyen oknál fogva éppen nincs jelen. Természetesen mindannyian tudjuk, hogy ez csupán ártalmatlan viccelődés, melyet nem titkolunk el az elől sem, akiről szól, és ettől függetlenül mindenki kedvel mindenkit. Mindez mókás és szórakoztató, arra való, hogy derüljünk egy jót anélkül, hogy akárkinek is kára származna belőle.
Ami viszont sokunk életét megkeseríti, az az a fajta pletyka, amelyet az emberek rosszindulata hív életre, és amelynek leginkább az ártani vágyásból szőtt hazugság az alapja. Szokták mondani ugyan, hogy nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél, ez talán többnyire igaz is. Azonban én hallottam már olyan történeteket saját magamról, amelyek szerint olyan helyen csináltam ezt meg azt, ahol életemben nem jártam még. Vagy akkor is történtek velem furcsa dolgok itthon, amikor éppen külföldön voltam, csak erről a pletykaforrás úgy tűnik nem tudott.
Mi hívja életre ezeket a rosszmájú mendemondákat? Úgy gondolom, elsősorban az irigység, másodsorban pedig az unalom. Azt kell mondanom, ez az egyszerű emberek „fegyvere”, akik nem képesek intelligens módon, magukban lerendezni belső konfliktusaikat. Próbálnak hangot adni látszólagos sérelmeiknek tisztességtelen módon, a mások hírét bemocskolva. Az emberek pedig vevők a pletykákra, ész nélkül szajkózzák, amit éppen fél füllel hallanak, nem baj, ha csak foszlányok vannak meg, hozzáköltik a magukét, és már folytathatja is útját az eszelős marhaság.
A pletyka annál veszélyesebb rád nézve, minél inkább irigységre adsz okot embertársaid körében. Szóval, ha nem akarod, hogy mindenki mindent jobban tudjon rólad, mint te saját magadról, véletlenül se legyél 1. szép vagy 2. csinos, 3. okos, 4. eszedbe se jusson sikeresnek mutatkozni akármiben is, valamint 5. ne keress túl sok pénzt! És ami a legfontosabb, ha bátor vagy, bevállalhatod az egyiket, de soha semmilyen körülmények között ne merd kombinálni őket, mert akkor halott vagy! Saját kezűleg veted oda magad a hiénák elé, akik szétszednek, megrágnak, aztán kiköpnek. És mindezt úgy, hogy azt sem tudod, miről beszélnek.
Na már most, ha úgy döntesz, hogy fittyet hánysz a fent felsorolt aranyszabályokra, és forrást szolgáltatsz a pletykához, akkor a legjobb, amit tehetsz, hogy semmibe veszed a következményeket. Nekem sikerült eljutnom odáig, hogy már nem bosszankodok semmin, maximum jót nevetek rajta. Mit is lehet reagálni arra, mikor azt hallom, hogy én tulajdonképpen az aktuális polgármester lánya vagyok és egyes emberek csupán azért közelednek hozzám, hogy ezáltal a hivatal a kegyeibe fogadja őket? Azt kell mondanom, hogy sok mindent megéltem eddigi pályafutásom alatt, de ez a sztori viszi a prímet.
A pletyka sajnos fokozottan veszélyes az Esztergomhoz hasonló kisebb településeken, ahol az emberek többnyire ismerik egymást. Mert természetesen sokkal érdekesebb egy olyan történet, amelyet egy ismert archoz köthetünk. És amennyiben egyezik a mi véleményünkkel, úgy szinte biztos, hogy igaz is. Nos, ezúton üzenem, hogy nem vagyok a polgármester lánya, a szüleim messze laknak tőlem, ezért nem találkozunk túl sűrűn. Nem kell mindent elhinni, amit hall az ember! Próbáljunk meg szelektálni és egy kicsit a józan eszünkkel gondolkodni!
